volt túl praktikus, mert ette a filmeket. Mondta is az öreg, hogy „remélem fiam nem fogod megtudni milyen is az”. Aztán megtudtam, eztán kerültem kapcsolatba egy orosz csodával, a zenittel. A lencséjét azóta is használom. Nagykorú lettem és elkezdtem komolyan foglakozni a Fénnyel. Utána olvastam, autodidakta módon kezdtem fényképezni, majd mikor az első elismeréseket kaptam, már tudatosan fordultam a Fény felé. „Fototropizmusom” azóta is állandó. Pályáztam, s mikor az egyik koncerten készített képem elnyerte az első díjat...